COPD-kalauz: kell-e antibiotikumot adni?
A hirtelen bekövetkező súlyos állapotrosszabbodás ( exacerbáció) miatt kórházi kezelésre szoruló COPD-s betegeknél életmentő lehet az antibiotikus kezelés.
Alapvetően a COPD-s betegnek nincs szüksége folyamatos antibiotikus kezelésre.
Amerikai kutatók csaknem 85.000 olyan beteg adatait elemezték, akik COPD exacerbációja miatt szorultak kórházi kezelésre az Egyesült Államok több mint 400 kórházában. A páciensek közel négyötöde (79%) kapott antibiotikumot legalább 2 napon át.
Az antibiotikumok a baktériumok által okozott fertőzésekben segíthetnek a kórokozók elpusztításában, hiszen a vírusok vagy gombák ellen hatástalanok. A COPD-s beteg hirtelen állapotromlása esetén a köpet mennyiségének hirtelen és jelentős mértékben való megnövekedése, illetve a köpet gennyessé (sárgás-zöldessé) válása utalhat bakteriális fertőzésre. Az exacerbációk jelentős részét vírusok okozzák, a baktériumok által okozott fertőzéstől azonban az első napokban olykor lehetetlen elkülöníteni.
A COPD akut exacerbációja
Az emiatt kórházi kezelésre szoruló betegeknél az antibiotikum adása csökkentette annak a valószínűségét, hogy a pácienst légzési elégtelenség miatt mesterségesen kelljen lélegeztetni. A korai antibiotikum adás csökkentette a halálozási rátát, és csökkentette a visszaesések gyakoriságát is.
Ugyanakkor az antibiotikumot kapó betegeknél – ahogy az várható is volt – gyakrabban jelentkeztek az antibiotikumokra jellemző nemkívánatos események, mint amilyen a hasmenés, vagy a normál bélflóra kiirtása miatt nagyjából minden ötszázadik betegnél (0,2%) megjelenő Clostridium difficile fertőzés, amely kimondottan súlyos hasmenéses panaszokkal jár.
Új módszer a fertőzés kimutatására
Debreceni kutatók a napokban ismertették több száz betegre vonatkozó kutatási eredményeiket a Magyar Tüdőgyógyász Társaság soproni kongresszusán éppen a COPD akut exacerbációit illetően. Dr. Brugós László a debreceni Tüdőklinika orvosa a Tüdőbeteg.hu kérdésére elmondta, hogy a súlyos bakteriális fertőzések kimutatására kifejlesztett egyik vizsgáló módszerrel, a prokalcitonin szintjének a meghatározásával a COPD-s betegeknél nem lehetett biztosan kimutatni, hogy az exacerbáció hátterében baktérium fertőzés állt-e.
A prokalcitonin szintjének az emelkedése a súlyos, szeptikus állapottal járó tüdőgyulladásokban viszont markánsan jelezte a baktérium fertőzés meglétét, gyors csökkenése pedig a kezelés hatékonyságát.
Mivel az antibiotikum adásának a késleltetése súlyos esetben a beteg életébe is kerülhet, ezért a COPD akut exacerbációinak kezelésében a rutinszerű antibiotikus kezelésnek helye van, arra viszont nincs szükség, hogy a COPD-s beteg rendszeresen vagy folyamatosan antibiotikumot szedjen.
